|
Az emberré lett ország esete
Történt egyszer egy Föld nevű bolygón, hogy Isten féktelen nagy
jókedvében, egyik pillanatról a másikra emberré változtatta az
országokat. Minden egyes ország egy-egy emberré lett. Az
országokban levő pártok pedig az így megteremtett emberek
testrészeivé váltak.
Szegény Magyarország rögtön dobott is egy hátast a levegőbe, mivel
egyik lába azonnal kirúgta a másikat. Derült is nagyot Isten, hogy
milyen mókás fickó ez az ország.
Isten – mivel már régóta nem nevetett igazán jót – megnézte a
Magyarország nevű emberkét az égből, hogy mi lett belőle és hogyan
boldogul. Hát ennek a Magyarország nevű embernek lettek is szép
nagy végtagjai.
Az MSZP-ből lett az egyik karja, a Fideszből az egyik lába. Az
SZDSZ-ből a másik lába, az MDF-ből a másik keze. A lábai között meg
lógott egy nagy (f), amit a végtagok maguk között csak népnek
hívtak.
Magyarország egyik kezével felsegítette a féllábát, miközben a
másik keze adott egy gyomorszájast magának. A fickó megint kiterült
a földön, ráállt saját magára s diadalittasan szét akart nézni de
csak a sárból nézhetett felfelé, mert a másik lába az égnek állt és
az egyik keze kitekerte a másikat. Ha ezt előre tudja a Sátán,
biztosan pártot alapít Magyarországon, mert Isten majd’ meghalt a
nevetéstől.
Eközben a többi emberré lett ország szép lassan megtanult járni és
kézzel alkotni. Rájöttek, hogy a két lábal akár futni is képesek és
a két kéz együtt mindent létre tud hozni. Megértették, hogy egy
testet alkotnak és habár a tagjaik teljesen különbözőek, csak
együtt képesek bármit elérni. Csak ez a Magyarország nevű fazon
feküdt még hanyatt a sárban.
– Kelj fel és járj! - szólt Isten Magyarországhoz. A fickó végre
rájött, hogy ha a végtagjaival saját maga ellen küzd, akkor egy
tapodtat sem fog előre haladni. Így fogott egy kést, s egyik
kezével levágta a fél lábát és a fél kezét. Majd, hogy később se
legyen problémája, levágta a másik féllábát is, és egy kézen
ugrálva elindult arra, amerre vitte a lendület. El is ért hamar az
első szakadékig, és bezuhant az aljára.
– Na te, Magyarország – szólt Isten. – Mivel ilyen jól
megnevettettél, kapsz még egy utolsó esélyt, hogy életben maradj.
Azzal Isten újból kezekkel és lábakkal látta el a fickót, aki
megint ott találta magát, mint először.
– Fogjatok össze! – szólt Isten a kezeknek. – Nem, mert ő jobbos én
meg balos vagyok! – felelték a kezek.
– Induljatok el egy irányba! – szólt Isten a lábaknak.
– Inkább tökön rúgom magam! – felelték a lábak.
– És te nagy (f) miért tűröd ezt? – kérdezte Isten.
– Mert mindig megvakar, vagy a jobb kéz vagy a bal.
Istennek már csak sírni volt kedve. Üdv: szelíd galamb
|